Az Arctic Monkeys egy alternatív (indie) rockbanda az angliai Sheffieldből. 2002-ben alakultak, jelenlegi tagok: Alex Turner (ének, gitár), Jamie Cook (gitár), Nick O'Malley (basszusgitár, vokál) és Matt Helders (dob, vokál).

MEGALAKULÁS ÉS A KORAI ÉVEK

Minden 2001-ben kezdődött, amikor a két szomszéd fiú, Alex Turner és Jamie Cook gitárt kértek szüleiktől karácsonyra. Meg is kapták és pár hónap önálló tanulgatás után bandát alapítottak Andy Nicholson és Matt Helders iskolatársaik közreműködésével. Egyedül Andynek volt tapasztalata a zenélésben, ő már régebb óta basszusgitározott, így Mattnek maradt a dob. A következőképp nyilatkozott arról, hogy hogy került a dobok mögé:

"Csak ez maradt... mindegyiküknek gitárja volt, szóval én  vettem egy dobfelszerelést egy kicsit később."

A "The Sun" nevű brit bulvárlap derített fényt arra, hogy eredetileg nem is Turner volt az énekes. Még mielőtt koncertezni kezdtek volna Glyn Jones volt a banda frontembere, de ahogy fogalmazott nem volt eléggé elkötelezett ahhoz, hogy tovább folytassa.

Sheffield külvárosában, a neepsendi Yellow Arch Studiosban kezdtek gyakorolni, első koncertjüket 2003. június 13-án, a  Sheffield központjában található The Grapesben adták. Néhány előadás után elkezdték felvenni a demókat és CDre írták őket, amiket később a koncerteken osztottak szét. Nem volt elég CD, ezért a rajongók felmásolták saját gépeikre a számokat és elkezdték maguk közt is terjeszteni. A bandának ez nem volt ellenére:

"Nem azért készítettük azokat a demókat, hogy pénzt keressünk, vagy ilyesmi. Egyébként is ingyen osztottuk őket - ez jobb módja volt annak, hogy az emberek hallják. A koncerteken is javított, mert tudták a szöveget és együtt énekelték velünk."

Észak-Angliában egyre nőtt a népszerűségük, a BBC Radio és jópár bulvárlap is felfigyelt rájuk. Egy helyi amatőr operatőr, Mark Bull készítette el első videoklipjüket a "Fake Tales of San Fransisco" című számból. Ezt és a banda számaiból készült válogatást feltöltötte a saját honlapjára "Beneath the Boardwalk" címmel.

2005 májusában jelentették meg első kislemezüket, ami a "Five Minutes with Arctic Monkeys" címet viselte. A kislemezen két szám volt: a "Fake Tales of San Fransisco" és a "From the Ritz to the Rubble" és mindössze 500 db CD és 1000 db bakelit lemez formájában volt kapható, de az iTunes-on keresztül is hozzá lehetett jutni. Nem sokkal ezután az Arctic Monkeys fellépett a Reading és a Leeds fesztiválon is a kevésbé ismert előadók között. Szokatlanul nagy tömeg fogadta őket és a média is figyelemmel kísérte az előadást. A koncert során olyan dalokat is előadtak, melyek csak az interneten voltak fellelhetők demók formájában.

KIADÓK HARCA - ELSŐ KISLEMEZEK

Semmit nem voltak hajlandóak megváltoztatni, csak azért hogy megfeleljenek a zeneiparnak és nem írtak alá egyik kiadóhoz sem.

"Mielőtt még elkezdődött volna ez a hisztéria azt mondogatták a kiadók, hogy "Jók vagytok, bár ezzel a résszel van egy kis gondunk, annak a számnak meg jót tenne egy kis változtatás...". De mi soha nem hallgatunk rájuk."

A zeneipar felé mutatott cinizmusuk odáig fajult, hogy megtagadták a kiadók embereitől a koncertjeikre való garantált belépést.  (Az MTV Australia így jellemezte ezt a lépésüket: "Ilyen messzire jutottunk nélkülük - miért engednénk be őket?")

Hogy, hogy nem 2005 júniusában végül aláírtak a független Domino Recordshoz. Saját elmondásuk szerint a Domino vezérigazgatójának, Laurence Bellnek a lazasága vonzotta őket, aki a saját lakásából irányította a kiadót és csak azokat a bandákat szerezte meg, akik tetszettek neki.

A 2005. október 17-én kijött "I Bet You Look Good on the Dancefloor" volt az első kislemezük a Dominóval, ami a Sugababest és Robbie Williamst verve rögtön az angol kislemezlista élén nyitott! Amikor a Prefix magazin a banda MySpace oldaláról érdeklődött, akkor a fiúk elárulták, hogy gőzük sem volt, hogy hogy lehet feltenni a dalokat az internetre, nem is érdekelte őket, a lapjukat egy rajongójuk készítette.

"[Amikor elsők lettünk, mindenhol Angliában] ott voltunk a hírekben és a rádióban, hogy mennyit segített nekünk a MySpace. Na ez volt a tökéletes példája annak, amikor valaki azt se tudja mi a francról van szó. Fogalmunk nem volt, hogy mi az a MySpace."

Négy hónappal később kerültek először az NME címlapjára. Második kislemezük, a januárban megjelent "When the Sun Goes Down" (eredetileg "Scummy") szintén az első helyen indított, ekkor Shayne Wardot taszították le az élről. Az Arctic Monkeys bárminemű reklámozás nélkül is hatalmas sikere sokak szerint az új bandák előretörésében bekövetkező változást jelezte előre.

NAGYLEMEZ, DÍJAK, REKORDOK - ANDY KIVÁLÁSA

Szeptemberben fejezték be első nagylemezük felvételét, mely "Whatever People Say I Am, That's What I'm Not" címmel került a polcokra 2006. január 23-án és átütő sikert hozott. A leggyorsabban fogyó bemutatkozó album lett az angol lemezeladások történetében, az első héten 360 000 példányt adtak el belőle. Azóta négyszeres platina album.

Amerikában kezdetben nem volt akkora sikerük, az ottani kritikusok először "csak egy újabb, az angol média által agyonreklámozott újonc bandának" tartották az Arctic Monkeyst. Észak-amerikai turnéjuk azonban véget vetett ezeknek a rosszindulatú véleményeknek. "Az őket körülvevő felhajtás úgy tűnik nem volt alaptalan." - nyilatkozták többen is.

Az NME minden idők 5.legjobb brit albumának kiáltotta ki a "WPSIATWIN"-ot, a 2006-os NME díjátadón 3 kategóriában is díjazottak voltak, ők lettek a "Legjobb Brit Együttes", a Legjobb Új Előadó, és ők vihették el a "Legjobb Szám" kitüntetést is, az "I Bet You Look Good..."-ért.

Nem húzták az időt, stúdióba vonultak és április 24-én megjelentették 5 számot tartalmazó kislemezüket, a "Who The Fuck Are Arctic Monkeys"-t. Nem sokkal a megjelenés után bejelentették, hogy Andy Nicholson elhagyja a bandát  és nem vesz részt az azt követő amerikai koncertsorozatukon. Bevallása szerint épp az intenzív turnézásból lett elege, nem tudott megbirkózni az együttes 6 hónap alatt szerzett óriási népszerűségével. A fiúk hivatalos oldalukon tudatták, hogy Nick O'Malley, a "The Dodgems" korábbi basszosa, a turnéjukon is közreműködő basszusgitáros veszi át Nicholson helyét.

Andy kiválását követő első kislemezük, a "Leave Before The Lights Come On" augusztus 14-én látott napvilágot, Angliában a 4. helyig tornázta fel magát, ez volt tehát az első számuk ami nem tört a slágerlista élére. A Leeds fesztiválra visszatért Andy, de csak Nick oldalán. Két héttel később Alex, Jamie és Matt átvehették a "Whatever People Say I Am That's What I'm Not"-ért járó Mercury-díjat!

FAVOURITE WORST NIGHTMARE

Folytatták az elismerések gyűjtögetését Japánban (Év Albuma Díj), Írországban és az Egyesült Államokban (Legjobb Új Előadó Díj). A 2007-es NME díjátadón a "Legjobb Album" és a "Legjobb Zenei DVD" díját, a Brit Awardson februárban pedig a "Legjobb Brit Banda" és a "Legjobb Brit Album" kitüntetést nyerték el. Még Grammy-díjra is jelölték őket a "Legjobb Alternatív Album" kategóriában, de vesztettek Gnarls Barkley "St. Elsewhere"-jével szemben.

Majdnem pontosan egy évvel a "Who The Fuck Are Arctic Monkeys"-t követően, 2007. április 23-án megjelent a sheffieldi fiúk második nagylemeze, a "Favourite Worst Nightmare". Turner azt nyilatkozta, hogy a számok "nagyon mások mint az előzők", ezt bizonyítja az első kislemezhez tartozó szám, a "Brianstorm" is, hiszen nagyon pörgős és erőteljes. Hat nappal a megjelenés után a "Favourite Worst Nightmare" már az angol lista élén állt, az albumon található mind a 12 szám benne volt a Top 200-ban! (A "Brianstorm" a legelőkelőbb, 7.helyen, míg az "If You Were There Beware" a 189-en.) A "Fluorescent Adolescent" lett a második kislemez 2007 júliusában. A számhoz készült klip Jamie szerint:

"..talán az egyik legjobb videoklip az elmúlt, úgy 10 évben."

Eközben Alex egy új album megjelentetését tervezgette a The Rascals nevű együttes frontemberével, Miles Kanenel. Turner és Kane 2005-ben barátkoztak össze, amikor mindkét banda Nagy-Britanniában turnézott. Miles besegített az AM-nek, nem egy számban ő gitározott, így például a második album zárószámában, a "505"-ban, vagy a "Fluorescent Adolescent" kislemez B-oldalán található "The Bakery"-ben és "Plastic Tramp"-ben. Néhány koncertjükön is ott volt, mint vendégszereplő. Alex és Miles végül késő augusztusban, Franciaországban kezdte meg az album felvételeit, de decemberig több új anyaggal bővült a repertoár.

December elején jelent meg az Arctic Monkeys harmadik kislemeze a korongról, a "Teddy Picker". Ez azonban nem hozott túl jó eredményeket, a lista 20.helyén nyitott és mindössze egy hétig volt benne a legjobb 40-ben.

TLSP, JOSH HOMME ÉS AZ ÚJ IRÁNY

A 2008-as Brit Awardson a "Legjobb Brit Album" és a "Legjobb Brit Banda" díjakat söpörhették be (ismét).

Ugyanebben a hónapban, 2008 februárjában Alex és Miles hivatalosan is együttest alakítottak "The Last Shadow Puppets" néven. Albumuk, a "The Age Of The Understatement" áprilisban jelent meg. A TLSP hangzásvilága teljesen más volt, mint az Arctic Monkeysé. Továbbra is indie rock, de sokkal lassabb, megfontoltabb; több dalban szimfónikus zenekar működött közre.

Ez az új stílus erőteljesen hatott Alex későbbi munkáira. Az Arctic Monkeys júniusban ült ténylegesen össze, hogy új számokat írjanak a következő, harmadik albumra. Cook azt nyilatkozta, hogy még nem tudják milyen irányt vesz majd a zenéjük. Nyár végén bejelentették, hogy a neves Josh Homme is segítkezni fog az új számok készítésében, amiket a kaliforniai Joshua Treeben vesznek majd fel.

Több mint egy év kihagyás után (!), 2009 elején újra koncertezni kezdtek. A januári, új-zélandi turnéjukon már bemutattak egy-két új számot is. Összesen 24 dalt vettek fel, 12-őt a kaliforniai Rancho De La Luna nevű studióban Joshe Hommemal és 12-őt New Yorkban a régi producerükkel, James Forddal. A június elején megjelent tracklistán ennek ellenére csak 10 szám szerepelt.

HUMBUG

Hamarosan megjelent az új album címe a hivatalos oldalukon: "Humbug". Az első kislemez a "Crying Lightning" című számból készült, és először csak az iTunes-on keresztül volt elérhető, bár aznap a rádióban is leadták a számot. Július 12-én a "Crying Lightning" már az angol kislemezlista 12. és az angol indie lista első helyén volt. Július 30-án az Arctic Monkeys hivatalos oldala webközvetítést sugárzott. 5 szám szerepelt a lejátszott dalok között, ezek közül 4 szerepel a Humbugon. ("Pretty Visitors"; "Crying Lightning"; "Potion Approaching"; "Secret Door", továbbá egy feldolgozást is előadtak, a "Red Right Hand"-et.) Az új album 2009. augusztus 24-én került boltokba Nagy-Britanniában.

A hangzás a Josh Homme által ajánlott stoner irányba mozdult el, a legtöbb szám belassult, elvesztette dinamikus, indie-diszkós jellegét. Egyedül a "Pretty Visitors" és a "Potion Approaching" pörög magasabb szinten. Az új lemez igencsak megosztotta a rajongókat, vannak, akiknek egyáltalán nem tetszik az új, sötétebb Arctic Monkeys, és vannak, akik szerint épp az érettség és az újszerű, izgalmas zeneiség miatt ez a legjobb lemeze a sheffieldi fiúknak.

A második kislemezhez, a "Cornerstone"-hoz tartozó videoklip szintén borzolta a kedélyeket, a videóban ugyanis Alex Turner egy fehér fal előtt jár-kel egy régi rádiómagnóval a kezében. A klip október 15-én jelent meg az interneten, a kislemez hivatalosan csak egy hónappal azután jön ki.